akinek ilyen pólója van, az pls maz-nak jelezze:

Szóval akkor röviden:)

Első délután csak kis legurulás Szombathelyre:

Nagyobb térképre váltás
Aztán másnap a Velencei szállásra:

Nagyobb térképre váltás

Majd szombaton irány toszkána:

Nagyobb térképre váltás

Aztán első nap kis gurulás a környéken:

Nagyobb térképre váltás

Következő napi túra Castel del Piano és az Amiati felé vezetett:

Nagyobb térképre váltás

Majd kis pihenő a tengerparton San Vincenzoban:


Nagyobb térképre váltás

Majd megint egy túra:

Nagyobb térképre váltás

Majd pihenés, pihenés pihenés a medenceparton, és sajnos hazaút. Első körben Ausztriáig, Seeboden-ig egy kis kitérővel és defektmentesítéssel:

Nagyobb térképre váltás

Majd kis Turracherhohe-i kitérővel irány Szombathely:

Nagyobb térképre váltás

Majd vissza Pest

Nagyobb térképre váltás

azért ez a nem semmi összegű SZJA visszatérítés:)

jó lesz, ha már végre nyilvántartásba veszik a sok robogót, bár gondolom akkor is össze-vissza fog mindenki csalni velük. De hogy Mogyoródról hazafelé a főúton 100-nál egy jobbról egy pedig balról előz meg… nah és tippeljetek, persze, hogy rendszám nélkül, mert mi más lehet egy ilyen, mint 50ccm. hahhh… Majdnem lerúgtam ezek után a srácot a robogóról, de megúszta az inzultálást…

Azért ezek miatt jó lenne már, és nem csak megint egy újabb dolog lenne a rendszám az emberek lehúzására államilag.

Na végre felkelrültek a képek is a gelériába. Itt jobbra megtalálhatóak, vagy ide kattintva is oda jutsz.

kellene heti 2-3 alkalommal mennem úszni. viszont baromira nem tudok hajnalban felkelni, pláne nem azért, hogy úszni menjek. így marad a meló utáni úszás. egyelőre a hozzám elég közel eső Aqua-Wolrd-be járok, mert ott van legalább esti jegy. így mondjuk nem csak úszni, hanem szaunázni is lehet minden alkalommal, hisz az egész komplexumot lehet használni. csak ez azzal párosul, hogy egy-egy ilyen alkalom 2700 Ft. Kellemes nagyon, de jó lenne találni valami normális uszodát, ami a közelben van (4, 13, 14.ker), este sokáig nyitva, kultúrált környezet, és nem egetverően drága.

tegnap megjött az új matracom is. vagyis elhoztuk, ugyanis befér az skodirba:)

sajnos át kell egy kicsit alakítanom az ágykeretet, mert a motoros ágyrács motorja pont ott van, ahol az egyik keresztmerevítője az ágynak, úgyhogy az frankón útban van most, így azt még nem tudtam kipróbálni.

De maga a matrac az baromi jó. nagyon furcsa érzés benne mozogni, megpróbálni felkönyökölni, vagy akár felkelni az ágyból. viszont reggel nagyon jól keltem ki belőle, nem volt meg a szokásos “fáj megint mindenem” érzés.

első alvásra úgy tűník, hogy nagyon megérte. meglátjuk, alszok rá még párat:D

Kis ismeretség segítségével megvolt az MR vizsgálta is, mely kimutatta, hogy van egy kis csavarodás a lumbális gerincemben, valamint egy foraminalis protruzio, ami nem kimondottan gerincsérv, de nagyon hasonló, csak ez nem a gerinccsatorna felé türemkedik ki, hanem ott, ahol az ideggyök kilép. szóval a hely is kisebb, és ennél fogva a kitüremkedés is.

Mint az eddig minden orvos megmondta, még időben találták meg, így valószínűleg megelőzhető a további fájdalom, és az esetleges “szike közelebbrőli megismerése”. Voltam idegsebésznél, rheumatológusnál, majd utoljára gyógytornásznál.

Ami biztos, az a gyógyfürdő, a heti 2-3x úszás, a heti gyógytornász (ez persze nem a sok mami között eltöltendő, hanem egyénre szabott, majdhogynem személyi edző:) ), és a kímélése.

A gyógytornász nagyon jó volt, majdhogynem csontkovácsi mozdulatokkal rakott helyre, csavargatott, tekergetett, megállapította, hogy a hát és hasizmomat kellene fejlesztenünk, és heti rendszerességgel kellene járnom hozzá (vagy akár többször is), hogy rendberakjuk a gerincemet.

úgyhogy mostantól életmódváltás stb…

Ma egy kisebb út erejéig sikerült tesztelnem a Toyota új Avensis-ét. Mivel itthon a Camry-t - ami egyébként nagyon régóta az egyik kedvenc autóm - nem lehet kapni, így a Toyota kínálatának csúcs szedánja ez. Mikor megjelent már nézegettem a kereskedésben és az Interneten is, nekem nagyon bejött a formája, így mikor megtudtam, hogy van nálunk egy, rögtön lecsaptam rá.

Szép hamuszürke metál verzióban kaptuk, természetesen újságíróknak járó kivitelben, vagyis minden volt benne, amit manapság egy Avensis-be rendelni lehet. Kulcs nélküli beszállás és indítás, mint azt már a Lexus-oknál megszokhatta az ember. A gomb is ugyanolyan, talán csak a kulcson nem Lexus embléma van, hanem Toyota.

Behuppanva a bőrülésbe kis gombok segítségével személyre szabhatjuk a fotelt, majd a fékpedálra lépve és a Start/Stop gombot megnyomva beindul a diesel-agregát, és az ölünkbe csúszik a kormány is, melyet ezután szintén könnyedén beállíthatunk. Ha sikerült mindent személyre szabni, akkor 2 program közül választhatunk is, hogy melyikre mentsük el, hogy ha netán az asszony ellopja és mindet átállít, akkor egy gombnyomásra visszaálljon a megszokott rend..

A motor a Toyota 2.2 literes D-CAT 4hengeres olajkályhája, mely alapjáraton csak finoman, nem tolakodóan kerreg. Automata váltó R-be, hogy megforduljunk. Ekkor jön az első meglepetés, a Lexus-ból ismert tolatókamera, radarral kiegészítve. A japán takesumi-val körbevett érintőképernyős kijelzőn keresztül természetesen szinte mindent tudunk kezelni, nem kell hozzá holmi i-Drive és egyéb okosságok, bár van aki nem szereti az ujjlenyomatos kijelzőt, bár a rajta lévő fólia nem tűnt nagyon koszosnak. Egyébként ahhoz képest, hogy érzésre valami nagyon silány műanyagra hasonlít a középkönzolt és egy-két kezelőszervet körülölelő Takesumi, napfényben megcsillanva gyönyörűen néz ki, nem valami műfa látványa rontja el az összképet.

Elcsodálkozás után irány előre. Váltó D-be, majd át manuálisba, hogy a kormányon lévő füleket is kipróbáljam váltásra, bár nem sok mindent vártam ettől a két kis kallantyútól. Váltáskor kar meghúz, majd kis késlekedéssel megtörténik maga a váltás is. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha nem sok köze lenne a fokozatok kapcsolásához, azokat  a számítógép a saját kénye-kedve szerint váltogatja. Így hamarosan visszateszem a teljesen manuális módba a váltót, benyomom a Sport gombot, és lepadlózom. Kis gondolkodás után visszavált a váltó, majd “meglódulunk”. Villog a műszerfalon mindenféle visszajelző, kipörgésgátló, menetstabilizáló elektronika, de nem foglalkozok nagyon velük, teszik a dolgukat. És pont ez a baj. Mintha az autó azt mondaná - mit mondja, ordítja - hogy vegyek vissza a jobb lábam súlyából. És ezt meg is teszem pillanatok alatt, mert fáj a fülemnek az a hang, ami a motorból egy ilyen gyorsításkor kijön. Érződik, hogy elindulunk, pörög a motor, de ez a Diesel nem arra lett kitalálva, hogy pörgessük, és gyorsítgassunk. Ez megfontolt üzletembereknek van kitalálva, akik A pontból B pontba szeretnének eljutni minél kényelmesebben és gazdaságosabban. Vagy családapáknak, akik a gyerekkel a hátsóülésen mennek az  oviba, vagy esetleg nyaralni. És ezen a ponton el is értem az egyik célpontomat. Felnyitottam a csomagtartó fedelet. És itt jött az a pont, amikor hiányzott a régi Avensis 5 ajtós verziója. Mert ebbe egy résen lehet csak pakolni. Magasra kell emelni a tárgyakat, és hosszabbakat sem tudunk bepakolni, mert a megdöntés kényszere miatt hamar eléri a padlót. Így aki pakolni szeretne bele, és nyaralni is a fél házat szeretné vinni, az inkább válassza a kombi verziót, 1600 literes csomagtér talán elégséges lesz neki is.

Bepakolás után irány tovább. Mivel a fedélzeti számítógép azt jelzi, hogy 0 km-t tudunk csak menni a maradék gázolajjal, így visszább veszek a tempóból, mert tankolni nem szabad bele

Kezdem kitapasztalni a futóművet is. Lágy, de mégis nem engedi bólogatni az autót gyorsításkor és fékezéskor, és kanyarban is meglepően stabil az autó, ha kicsit alulkormányzott is, a VSC+ elektronika beavatkozik, és máris besegít a kanyarba.

A kétzónás autómata klimát is kikapcsoltam már, miután vagy 20km-t autózva még mindig 0km-t mutatott a kijelző, így hát gondoltam annyival is kevesebbel beéri. Lehúztam az ablakot, melyből mind a 4 autómata, viszont ha már elindult lefele, nem tudjuk megállítani félúton, újra finoman fel kell húzni ameddig szeretnénk. Kézre is inkább a hátsó ablakok kapcsolója állt.

Kis játék az elektronikákkal, bluetooth-os kihangosító próbálgatása, bár inkább csak hívásaink fogadására alkalmas, kicsit körülményes a tárcsázás.

Ekkor leszek figyelmes a tempomat kapcsolóján a Mode feliratra. Mint kiderül az autóban van követőradar, így a beállított sebességgel szépen követjük az elöttünk haladó kocsisort, ha az lassít mondjuk egy lámpa miatt, akkor az Avensis is szépen fékez. Visszagyorsítani nekünk kell, de egy gombnyomásra újra beáll a kívánt sebesség.

Sajnos több időm nem volt, pedig autópályára is kivittem volna, meghallgatni, hogy mennyire zajos, de városban tökéletes társnak tűnt, még ezzel a kicsit kerregő diesel motorral is. Kellemes volt vezetni, talán csak a hűthető/fűthető bőrülés hiányzott a Lexus IS-hez képest belőle. No meg maga az embléma.:)

Kellene, bár lehet, inkább az ára, ami listaár szerint 10.3Millió kemény magyar forint.

Képek talán majd holnap lesznek, ha végre nem felejtem otthon a fényképezőmet újfent.

Mikor pestre költöztem a saját lakásomba, akkor hálószoba berendezés képpen egy 180×200-as ágyat is vettem. Akkor rábeszéltek egy elfogadható árú táskarugós matracra, alatta valami hagyományos ágyráccsal. vagy 2 évet kinlódtam az ágyban, mire elmentem egy matrackereskedésbe, ahol mondtam, hogy mi a problémám, új matracot szeretnék. Az eladó megkérdezte, hogy milyen matracom van, és megmutattam neki a boltban, hogy pontosan milyen. Erre azt a választ kaptam, hogy hát a z egy jó matrac, nem érti mi a bajom vele. aztán kis beszélgetés után kiderült, hogy amit az ágyhoz adtak rácsot, az valami gyerekrács, semmire nem jó, semmi tartása. Így ajánlott egy normális rácsot, de mondta azt is, hogy az egyik bútoráruházban akcióban van, vegyem meg ott.

kétségtelen, hogy jobb lett sokkal a komfortérzetem, és jobban is aludtam az ágyon, de mégsem volt az igazi.

most, hogy a hátam így bedurrant, elmentem végre normális matracot nézni. memória matracot kerestem, mert azt nagyon dícsérétk mostanság. gaba ajánlására találtam is egy megfelelő darabot, ami nem milliós nagyságrendű tétel volt.

Így a hétvégén megrendeltem a Novetex Memory matracot, hozzá motoros ágyrácsot, mert az baromira bejött, mikor a “tempur kabin”-ban kipróbáltunk, és még egy Tempur párnát is. persze ha összeszámoljuk a tételeket, akkor a párnát sikerült megint belealkudnom az árba:)

már csak 2 hetet kell várnunk, és május eleján meg is jön. beszámoló róla majd akkor, de úgy gondolom, hogy nagyon jó lesz. gabát idézve: ” minden este öröm ágyba bújni. komolyan”

A múlt hét második felében vettem végre magamnak egy rendes munkaszéket, egy Variable Balans személyében, háttámlával.

Első tapasztalataim nagyon pozítívak, előtte nap a hát/derékfájásom miatt alíg bírtam hagyományos székben ücsörögni, de most így ebben akár egy egész napot végigülök. úgy hiszem, hogy nem rossz befektetés volt, bár kétségtelenül nem olcsó darab.

tegnap a sok fekvés után már nagyon mehetnékem volt valamerre, így ellátogattunk vácra a Desszertszalonba. Megérte várakozni kicsit, mert a sütemények mindenért kárpótoltak. Nagyon finom volt minden süti amit végigkóstoltunk, és persze haza sem mehettünk üres kézzel, úgyhogy szép nagy dobozzal indultunk el.

ja mondanom sem kell, hogy otthon pillanatok alatt elfogyott az összes süti, annak ellenére, hogy maz megállapította, hogy a Daubneres somlói finomabb mint a csík-somlói

tegnap éppen indultam volna új gumiért a mocira (thnx to maz), mikor a nagy készülődés közepette egyszer csak nem bírtam megmoccanni sem. próbáltam jobbra, próbáltam balra, de egyre jobban úgy tűnt, hogy nem akar a szervezetem semmerre sem menni. így aztán gumicsere lemond, és megpróbáltam az ágyban átvészelni a nap hátralévő részét. ez elég nehezen ment. kaptam fájdalomcsillapítót, ami semmit nem használt, kaját, ami finom volt, támogatást, felajánlásokta olyanoktól, akikre nem is számítottam, de a fájdalmam csak nem akart múlni. így este fél11-kor ügyelet kihívása lett belőle.

kaptam lidocain injekciót, meg pár bíztató szót, hogy ki tudja mire jövök rendbe, ez csak mázli kérédse.

Aztán felhívtam haveromat az idegsebészeten, aki mára berendelt. Taxival nem volt egy leányálom elmenni odáig, de végülis túléltem.

Aztán ott belémkötöttek egy nagy adag infúziót, ami valami koktél volt. Kis narkotikum, izomlazító, gyulladáscsökkentő. nagyon aranyosak és rendesek voltak velem, egyágyas kis szobában voltam, mindig megkérdezték, hogy rendben vagyok-e, stb.

aztán lecsöpögött a cuccos, felkeltem, de nem sokat éreztem a hatásából. azt mondták, hogy kell még egy kis idő.

mire hazaértem, addigra már sokkal jobb volt, egész jól tudtam mozogni.

de sajnos ez csak egy kis ideig volt, most délutánra/estére megint fáj, és néha úgy belenyilal, majd besz@rok. úgyhogy holnap megyek vissza és kapom a következő adag koktélt.

hogy miért nem valami cuba-librét vagy hasonló koktélt tolok ehelyett a vacak helyett:) ez az én formám.

senkinek nem kívánom ezt az érézést, baromi szar. főleg ez a monoton fájdalom, amitől lassan már idegbeteg leszek, vagy legalábbis felrobbanok. előre is bocsi mindenkitől aki találkozik a napokban velem, és nem vagyok vele a legkedvesebb:)

jah és mondanom sem kell, hogy a motorozás kicsit félretéve, mert a héten kivizsgálás, márha rendbejövök addigra.

pedig pénteken pályanap már baszkikáim…

Ma kiderült, hogy egész hajlékony vagyok. Esti Thai-massázs volt ma programon. hát mit ne mondjak. volt olyan rész, amikor valószínűleg már kínomban röhögtem, de nagyon jó volt.

A kiscsaj még a nyakamat is kitörte kétszer is. (tudjátok, ahogy a filmekben kell:) )

tegnap meló után megvolt az idei év első grillezése. Nagyon jó volt. finom tarja bepácolva, kenyér, hagymakarikák, padlizsán, cukkini. Jól sikerült nagyon minden, majdnem el is fogyott a sok finomság.

mellé főzőkortynak whisky, majd finom Szentesi Pinot Noir.

nyami

a hétvégén kertészkedtem kicsit. vettem virághagymákat, magokat. annak nagyrészét elültettem, felástam egy részét a kertnek, majd megmetszettem a szőlőt, és a rózsát is, meg megvágtam a rozmaringbokrot. kellene még egy-két helyre még virágot ültetni, meg kellene venni rózsatöveket, de egyelőre normálisat csak egy szegedi kereskedésben találtam, az meg baromi messze van… nem tudom, hogy itt pesten hol lehetne rendes rózsákat beszerezni, de csak találok valahol.

Pedig tavaly még úgy voltam, hogy nem baj, a kertben csak fű lesz, azt csak nyírni kell, de most valahogy rámjött, hogy azért szép lenne mindenféle virág

Csongrádi Csaba és Takács Lajos étterme változatlanul nagyon jó. sőt, soha nem tudnak elrontani semmit. eddig legalábbis nem sikerült. Most sem.

nyitásként a már megszokott francia vaj a finom friss kenyérrel (diós és sima).

Majd jött a már többször kóstolt hízlalt mezőkovácsházi kacsmáj, füstölt tokhallal, mangóval és chilivel. Nagyon fincsi volt, omlós, és isteni ízű.

Hozzá Bolyki királyleánykát fogyasztottunk.

Következő fogásnak spenótot kaptunk falusi tojással. ez egy 65.5 fokon 3 órát “főtt” tojással. a külseje és a belseje is pont jó állagú, se nem kemény, se nem folyós volt. a spenót egyesek szerint fűízű volt, de nekem ízlett. tetejére szardella darabok és chili volt téve.

Ezek után jött egy kis hús is. Borjú, mentás cukorborsóval, és tetején grillezett kecskesajttal. Ehhez már Demeter IQ cuvée-t ittunk.

kis idő elteltével csirkét tálaltak fel. egy kis combját és egy kis mellehusit. Én a melléért vagyok oda, de a comb is nagyon finom volt. és ami meglepő, hogy a melle husa nem volt egyáltalán száraz, sőt. nem tudom, hogyan lehetséges így elkészíteni egy csirkét, de majd egyszer talán rájövök (mintha olyan soxor sütnék csirkét:) ) köretnek lila burgonya és paradicsomos cukkini volt.

Ahogy a pincér mondaná: báránygerinc, édeskömény, sáfrány, körteszósz. Szóval ez volt a következő fogás, melyhez Orsolya pincészet kadarkáját ittuk.

Majd marhanyelv vadasan, parpadelle tésztával következett, mejből 1,5 adagot ettünk krisztiánnal, mert van aki a nyelvtől nem volt elragadtatva, pedig szerintem nagyon is finom volt. (lehet nem kellett volna tudnia, mit eszik:) )

Bort is váltottunk itt, Szent Gaal Pincészet Szekszárdi Bikavért fogyasztottunk már.

Majd jöttek a sajtok. 6 óránál kecskesajt, majd tehén brie, és legfölül juhsajt. természetesen gesztenyemézzel ragasztva a tányérhoz.

és már el is jutottunk az édességhez. Amadei csokoládéból készült csokikrém, angolkrém, brakack és citrusos makadám olajjal meglocsolva. a csoki isteni volt, ilyent szeretnék én is. sokat:)

itt már a bor elmaradt, valahogy a csokihoz nekem nem hiányzott a Botond cuvée, bár Györgyi hiányolta kicsit.

A végére kaptunk finom ürmöst, 2 kört is, és nagyon marasztaltak minket, pedig már majdnem éjfél volt.

megint egy jó este volt, jó társasággal, és mennyei étkekkel. be is jelentkeztünk áprilisra, akkor halnapra.

Ja és Krisztián kedvéért álljon itt:

Ne feledd Bernard Pacaud-t

az elmúlt 7en talán az alvásból volt a legkevesebb. vagy azért, mert dolgoztam, vagy azért mert éppen nem tudtam más okok miatt aludni, csak forgolódni, ergo inkább nekiláttam dolgozni:), vagy azért mert haverokkal szórakoztunk.

így pl volt olyan is, hogy éjfél után mentünk le a Velencei tóra, vagy maratoni Tom&Jerry nézés kólával pop-cornnal.

végülis nagyon szar volt a hét, a kedvem mégszarabb, de legalább elfoglaltam magam, és nem csak a melóba merültem bele.

Is a dream a lie if it don’t come true, Or is it something worse

úgy látszik mégsem a megfelelő ember állt annak az útnak a túloldalán, hogy átgyere….