Pénteken végre kijutottam a Hungaroringre pályanapra. Már tavaly is indultam, akkor nem jött össze az utolsó alkalom, az idén pedig a derekam miatt nem tudtam még nagyon motorozni. Most végre összejött.

Igaz kicsit rövidre sikeredett az idei oly’ nagyszerű időjárásnak köszönhetően, de azért nagyon jó volt az a 40 perc is, amit a pályán töltöttem.

5-re volt megbeszélve a találka a kútnál, ahol tankolás, majd gumiengedés, majd bent a pályán regisztráció, tükör, rendszám leragasztása.  Már majdnem 6 volt, és kicsit kezdtünk idegesek lenni, mert nagyon csúnya felhők gyülekeztek. Aztán 6kor irány a boxutca.

mazék kicsit elhúztak, mert 2 csoportban engedték fel a motorokat, de így is volt bőven, akitől elleshettem az ideális ívet, bár azért az aszfalton is szépen látszott, meg előtte készültem is Talma videója alapján

kicsit furcsa volt elsőre, hogy nincsen tükör, de lassan hozzászoktam, hogy jobbról-balról előzgetnek. Próbáltam megtalálni az ideális ívet, rendesen dönteni a kanyarokban, és nem csigalassúsággal kanyarogni, ami pár kör után kezdett is összébbállni, olyannyira, hogy rá is jöttem, hogy már megint lógatom a lábam. úgyhogy azt kell gyakorolnom, hogy spiccben legyen a lábam, ne lógjon ( a 7végi túrán odafigyeltem nagyon erre, majd lassan megszokom)

jó pár kört mentem, próbáltam kiülni is, de azt majd későbbre tartogatom, egyelőre tanuljam meg a pályát, a féktávokat és a helyes íveket.

Aztán kicsit lejöttem ppihenni, de sajnos onnan már nem volt visszaút, mert hamarosan elkezdett esni az eső, így fedezékbe vonultunk, hogy ne ázzunk szét.

csajok hoztak vizet (tudjuk ám, hogy a fentről jövő vizet is Ők hozták), aztán mikor kicsit alábbhagyott akkor irány haza.

Nagyon jól éreztem magam, fülig ért a szám, mikor lejöttem a pályáról, és amint hazaértem rögtön jelentkeztem is a következő alkalomra.

Meg időközben a pannonia-ringre is, ott van oktatás is, úgyhogy megnézzük hó végén, hogy milyen is az.